Újra divat a fiatalok között népi táncot táncolni, és ehhez a hivatásos együttesek tagjainak oktatói tevékenysége és a nyári, szabadidő-tevékenységként szervezett tánctáborok is hozzájárulnak. Dolgozatomban az öt éve alakult, azóta működő mezőcsávási tánccsoport példáján keresztül mutatom be a népi kultúra egy meghatározott elemének, a néptáncnak a mai, folklorizmusnak minősíthető továbbélését, valamint az egyéni- és csoportidentitás alakításában játszott szerepét. A hagyományos tevékenység átvevését-újjáteremtését, a hagyományos alkalmak (húsvéti bál, szüreti bál) újszerű megszervezését örökségalkotásnak tekintem, és ennek jeleit, jelentéseit vizsgálom a dolgozatban.